on 2016. június 24 Cikk and Címkék: , , with 0 comments

Lindy Hop:

A 2015-2016 szezonban rengeteg új kezdő csoportot indítottunk Lindy hopból, a haladó csoportok folytatódtak, új tanárok mutatkoztak be, és egyébként is zajlott az élet rendesen.

Fegyvári András remekül összefoglalta, mi minden történt velünk:

“My third year…”

Amikor azt kérték, hogy én is írjak valamit az évkönyvbe, visszakérdeztem, miről lenne jó írni. Barbi azt mondta, írjak a harmadik évemről. Ekkor esett le, hogy te jó ég, harmadik éve? Igen. Talán ilyen távlatban nem is az az érdekes, hogy miről szólt ez az évem, hanem elmondani, mennyire jó látni, hogy három év alatt hová fejlődött az Egyesület. Én anno Marcell és Dóránál kezdtem el tanulni, és emiatt lassan egy fosszíliának érzem magamat a társaságban. Fura kimondani, hogy ma már annyi jó új tanárunk van, hogy sokakat nem is tanított Marci vagy Dóri. És ezzel még koránt sincs vége az új dolgoknak. Hallgatva az évzáró beszédet, jövőre megint egy rakás újdonság lesz, és iszonyatosan jó fejlesztések. Légkondi a Hölgyválaszban? (ezt csak az tudja értékelni, aki bulizott ott a nyári időszakban…) Külföldi tanárok? Wow.

De maradjunk az idei évnél. Igazság szerint az sem tudom, mi a évválasztó dátum, de én most kijelöltem magamnak a nyár végét. Egyik kedvenc nagy újdoságom (és nem csak nekem!) a Várkert Bazáros bulik. Oké, hogy mindig rommá izzadtunk, de az a hely… Budapest panorámája, fapadló, szabad tér, nulla helypénz, nekünk találták ki!

Az Egyesület tagjainak összetartó erejét egyre több saját szervezésű program is jellemzi, és ez nagyon jól minősíti a társaságot. Az egyik ilyen akció volt a siófoki New Orleans Jazz Fesztiválon való részvétel. A Hot Jazz Bandet és Papát, meg úgy mindenkit még sosem láttam ilyen örömzenét játszani, igazi jazz session hangulat volt. És bár sajnos térkő volt a színpad előtt, azért volt tánc rendesen.

A nyári táborunk már fogalom. Aki nem volt még, jönni fog, aki már volt, annak nem kell bemutatni. Ott tartunk, hogy a helyek napok alatt elfogynak.

Az igazi tanévet új tanárokkal kezdtük, lassan már elveszítem a fonalat, hányan vagyunk, kik tanítanak és mikor. A lemorzsolódás természetes, de így is annyi új friss tehetség tér be hozzánk, akiket elkap a gépszíj, hogy csak ámulok és bámulok. Máté swiveljei már szó szerint világhírűek! A szemeszter első nagy durranása (mint mindig) az ősz végi Lindy Shock. Lindy Shock, Lindy Shock, Lindy Shock!! Erről külön könyvet lehetne írni. Tényleg semmihez sem hasonlítható számomra. Az meg, hogy idén már a tizedik, jubileumi év lesz, ugyancsak wow. Tuti kemény hét lesz.

Külföldi utakból megint sikerült rekordot döntenem. A Chase Festival kicsit necces, hogy melyik évbe számít bele, de igazából mindegy, ott voltam nyáron, és brutális jó volt. A naptári év utolsó kirándulása a Dragon Swing Festivalra volt, Krakkóba. A buli egyik legnagyobb vonzereje: egy este a sóbányában! Gyerekként voltam már a wielickai sóbányában, és mindig is visszavágytam, de eltölteni egy egész éjszakát lent bulizva, száz méter mélyen egy gyönyörű, sóból faragott bálteremben, baromi jó volt. A szuvenír három üveg lengyel vodka volt. Ja, és Krakkóban tudtam meg, hogy Marcit ki lehet üldözni a világból egy csokor kaporral. (köszi az infót! A szerk.)

Idén a szilveszterem is Keep Swinginges volt, az átlagos buliknál nagyobb alkoholfogyasztás kíséretében. Marciék sajnos a Snowballon voltak külföldön, de éjfélkor a köztársasági elnök beszéde helyett Marciék videóüzenetét néztük a kivetítőről. No comment. Alig kezdődött el az év, máris irány Brno. Brno is már egy fogalom. Családias, ámde mégis profi bulihétvége. Külföldi bulik közt személy szerint a kedvencem.

Természetesen egy rakás cseh sörrel tért haza a társaság (és az ördögös kocsmába többet nem megyünk!). Idén számomra egy másik újdonság Ljubljana volt. Gyönyörű város, frenetikus bulihelyekkel, rengeteg ‘celeb’ tanárral. Nem volt benne semmi extra, egyszerűen passzolt minden.

Annyi mindent történt idén az Egyesületben, hogy leírni is nehéz, tudom, hogy ezer dolgot ki is hagytam, de biztos lesz más, aki ír róla. 

Fegyvári András