on 2017. július 20 Cikk and Címke: with 0 comments
Forrás: Wikipédia

Ginger Rogers

Ginger Rogers neve hallatán a musical rajongók többségének azonnal a Fred Astaire-el közösen készített filmek jutnak eszébe. Ugyan saját bevallása szerint is élete egyik meghatározó szakasza volt a Fred Astaire partneteként jegyzett 1933 és 1939 közötti hat év, kevesen tudják, hogy a színésznőnek a 10 közös filmen kívül még 77 filmje készült, melyekben hol musical, hol prózai szerepekben tűnt fel.

1911-ben született Virginia Katherine McMath néven Missouriban. A Ginger nevet az egyik rokon gyerektől kapta, aki így rövidítette a Virginia-t. A család ismerői szerint a kislány hamarabb tanult meg táncolni, mint járni. Tizenegy éves korában szülei elváltak, a Rogers nevet későbbi nevelőapjától kapta. A család Kansas City-be költözött és édesanyja egy időre a nagyszülőknél hagyta Ginger-t, hogy előbb Hollywood-ba, majd később New York-ba költözzön és forgatókönyv íróként kapjon munkát. Mikor anyagi helyzete stabilizálódott, magához vette a lányát és együtt költöztek Texas-ba. Itt középiskolájában felfigyeltek Ginger tehetségére és hamarosan főszerepeket kapott az iskolai darabokban. Tizennégy és tizenhéz éves kora között varieté műsorokban lépett fel, majd New York-ba költözött és a Broadway-n is megmutathatta tehetségét. 1929-ben kapta első főszerepét a “Top Speed” című darabban és ugyanebben az évben már filmen is feltűnt.

Az igazi áttörés 1933-ban következett be, amikor a Busby Berkeley által rendezett “42nd Street”-ben kapott énekes, táncos szerepet, majd a “Gold Diggers of 1933”-ban a film kezdő dalát énekelte. Ugyanebben az évben, mint már rutinos filmszínész, a “Flying Down to Rio”-ban egy szintén másodvonalbeli szerepet kapott. Ebben a filmben partnere első alkalommal az RKO-nál még újonc Fred Astaire. A közönség azonnal beléjük szeretett és a producereknek is feltűnt a lehetőség a párosban, akik lejátszották a vászonról a film valódi főszereplőit. Ki hinné, hogy Rogers még nem táncolt partnerrel, sem színpadon, sem filmen ezelőtt?

Ebben az évben, azaz 1933-ban, Ginger Rogers tíz filmben játszott, Astaire csak egyben. Ez az arány a későbbiekben körülbelül 5:1-re módosult, mivel Rogers továbbra is szeretett prózai szerepekben feltűnni, ebben az időszakban leginkább könnyedebb vígjátékokban. Közös filmjeik során nem igényelte, vagy inkább elkerülte, hogy szóló táncjelenetei legyenek. Ez alól az egyetlen kivétel a “Follow the Fleet” című filmben a “Let Yourself Go” című szám:

Közös filmjeik egy kis menedéket nyújtottak a gazdaságilag ekkor igen komor állapotban lévő amerikai közönségnek és nem mellesleg az RKO stúdió anyagi helyzetét is stabilizálták. Egyes kritikusok szerint Ginger Rogers legnagyobb erénye az volt, hogy nem felejtette el, hogy elsősorban színész akkor sem, ha a tánc elkezdődött. A női közönséggel így el tudta hitetni, hogy nem lehet a világon jobb dolog, mint Fred Astaire-el táncolni. Talán Katharine Hepburn mondása írja le kettejük viszonyát legjobban: “Fred Astaire adta az eleganciát és Ginger Rogers adta a szexepilt.”

1939-ben az utolsó közös filmjük után Rogers közölte a stúdió vezetésével, hogy néhány évig nem akar musical-eket csinálni. Ez meglepően jó döntésnek bizonyult, hiszen 1941-ben Oscar díjat nyert a legjobb női főszereplő kategóriában a “Kitty Foyle” című film főszerepéért. Olyan színésznők elől vitte el a díjat, mint Bette Davis és Katharine Hepburn. Sikerei ellenére a negyvenes években filmes karrierje leszálló ágba került. 1949-ben egy váratlan felkérést kapott az MGM studiótól. A “Barkleys of Broadway” című filmben a stúdió meg akarta ismételni a “Easter Parade”-del elért Sikert a Fred Astaire-Judy Garland párossal, de a próbák alatt kiderült, hogy Garland gyógyszerfüggősége lehetetlenné teszi a munkát. A film leállítása előtti utolsó pillanatokban jutott eszébe Arthur Freed-nek, az MGM zenei igazgatójának, hogy felkérjék Rogers-t a szerepre, aki szinte azonnal igent mondott, így elkészülhetett a páros utolsó és egyben az egyetlen színes nyersanyagra forgatott filmje.

Ezután Rogers leginkább Broadway musical-ekben tűnt fel, országos turnékon vett részt, sőt Angliában is vendégszerepelt néhány hónapig. 1984-ben visszavonult a színpadtól és önéletrajzi könyvet írt. 1995-ben, 83 éves korában hunyt el.  

Forrás: Országos Sztepptánc Fesztivál archívuma