on 2017. július 1 Cikk and Címke: with 0 comments
Forrás: Wikipédia

Eleanor Powell

Eleanor Powell 1912-ben született a Massachusetts-beli Springfieldben. Szülei hamarosan elváltak és édesanyjára hárult a nevelés összes terhe. Hogy megélhetésüket biztosítsa, anyja igen sokat volt távol gyermekétől, aki így egy befelé forduló, félénk, önbizalomhiányos lánnyá cseperedett. Első táncóráira éppen édesanyja küldte el, remélve, hogy ez egy kicsit oldani fogja zárkózottságát. Balettet és akrobatikus táncokat tanult. Ezekről az éveiről így nyilatkozott később: “Sosem gondoltam volna, hogy professzionális táncos válhat belőlem, amikor először elmentem a tánciskolába. Azért mentem, mert anyám úgy gondolta, ez segíthet a félénkségemen. Segített.”

1925-ben Eleanor és édesanyja Atlantic City-be utaztak egy családi látogatásra. Az ekkor 12 éves lány egész nap a parton gyakorolt és itt látta meg őt Gus Edwards, aki azonnal leszerződtette az Ambassador Hotelbe, ahol hetente kétszer lépett fel, előadásonként 7 dollárért. A “The Japanese Sandman” című száma olyan sikeres volt, hogy a következő nyárra is visszavárták.

Az Ambassador Hotelben töltött második nyarán kapta az első olyan felkéréseit, hogy éjszakai bárokban lépjen fel. Itt összetalálkozott a kor ismertebb előadóművészeivel, humoristáival. Sikerein felbuzdulva a család New York-ba költözött, ahol a 14 éves Eleanor szintén klubokban lépett fel. Itt látta először fellépni Bill Bojangles Robinsont, melynek hatására táncos karrierje új irányt vett.

1928-ban szinte minden meghallgatáson kötelező volt a sztepp tudás is, ami arra kényszerítette Eleanort, hogy megismerje ezt a műfajt. “Ebben az időben a Broadway-n nem csak látni, hanem hallani is akarták a táncot” – mesélte. Beiratkozott a Jack Donahue tánciskolába, ahol első sztepp tanára nagy homokzsákokat tett a csípőjére, hogy rászoktassa, tartsa közel a lábait a talajhoz és így érjen el maximális hangerőt a szteppvasakkal. Frissen megszerzett tudását hamarosan beépítette fellépéseibe és egy ilyen fellépés után kapta első szerződését egy Broadway show-ba. Ettől kezdve karrierje meredeken ívelt felfelé a színpad és a varieté világában.

1935-ben apróbb próbálkozások után végre megkapta első komolyabb szerepét is a “Broadway Melody of 1936” című filmben. A filmben Buddy és Vilma Ebsennel előadott “Sing Before Breakfast” és a szólóban táncolt “Broadway Rhythm” táncbetétek óriási sikert aratnak.

A film sikere hatására az MGM hét éves szerződést köt vele. 1936-ban elkészítik a Born to Dance című filmet és gyakorlatilag egyik díszletből átlépve a másik díszletbe 1937-ben leforgatják a Broadway Melody of 1938-at. A film musical-ek világában akkoriban szinte egyeduralkodó RKO stúdió mellé, akik az Astaire&Rogers filmet készítették, végre az MGM stúdió is kinevelt egy igazi sztárt.

Ebben a filmben tűnt fel epizód szerepben és egy dallal egy olyan gyermekszínész, aki a későbbiekben, végzetes hatással lesz Eleanor karrierjére: Judy Garland.

Bár filmjeiben táncolt duetteket is partnereivel, mégis leginkább szólótáncosként tartották számon. Az 1937-ben készült Rosalie-ban a film csúcspontját jelentő jelenetben 2000 statisztával körülvéve táncolt szólót óriási dobok tetején. Ezt a jelenetet egyszerre 27 kamerával rögzítették a hatalmas díszletben, talán ez is mutatja monumentalitását:

1940-ben elkészítette a “Broadway Melody of 1940”-et, melyben szakértők szerint minden idők legjobb sztepp jelenete található. Partnere az RKO-tól kilépett Fred Astaire volt. Együttműködésük kissé nehézkesen indult, hiszen Powell eddig leginkább saját magát koreografálta, míg Astaire Hermes Pan-hez volt szokva. Több mint egy hétig külön próbáltak, de nem nagyon haladtak, így végül szinte rákényszerültek, hogy felkeressék egymást és együtt próbálják a lépéseket. A többi, ahogy mondani szokták, már történelem.

A negyvenes évek elejétől karrierjét egyre inkább veszélyeztette Judy Garland, aki több fontos szerepet is megszerzett előle, így részben házassága, részben a szerepek miatti problémák miatt nem hosszabbította meg szerződését az MGM-el és így gyakorlatilag hét év alatt véget is ért filmes karrierje.

Ezután szinte minden idejét a családjának és gyermekének szentelte, de egy-két filmben még vállalt apróbb szerepeket.

Forrás: Országos Sztepptánc Fesztivál archívuma