on 2017. június 29 Cikk and Címke: with 0 comments

Clayton Bates

Clayton „Peg Leg” Bates 1907. október 11-én született a Dél-Carolina-i Fountain Inn nevű helységben. Nagyon mostoha körülmények között nevelkedett, aratómunkás apja Clayton három éves korában elhagyta a családot, ekkor anyjával Greenville-be költöztek. Hamarosan dolgozni kezdett a közeli gyapotföldeken, de szabadidejében a helyi borbély shop-okban táncolt már öt éves korától.

Az első világháború alatt, mivel a bevonult katonák miatt ideiglenesen munkaerő hiány alakul ki, a 12 éves Clayton dolgozni kezdett a helyi gyapotmag malomban, ahol gyapotolajat préseltek. A gyapotföld után szokatlan számára az ipari környezet, ahol nem kapott megfelelő oktatást feladata ellátásához, így szinte törvényszerű, hogy a második munkanapján baleset éri, amikor a továbbító szalag elkapja és szétroncsolja a bal lábát. A baleset után, mivel “délen” vagyunk és a helyi kórház a fehéreknek van fenntartva, feketéknek pedig nincs kórház a közelben, az orvos a család konyhaasztalán végezte el az amputációt.

A 12 éves gyerek valahogy túlélte a műtétet és lelkileg sem tört össze annyira, mint ahogy ezt ilyen esemény után természetesnek vennénk. Annak ellenére, hogy környezetében mindenki meg volt róla győződve, hogy a fiatal fiú sosem fog többet táncolni, egy két seprűnyélből összeeszkábált segédeszközzel a hóna alatt, hamarosan ismét gyakorolni kezdett, amíg nagybátyja el nem készítette számára a később is használt lábprotézist, a „peg leg”-et. Ezzel nyolc kilométert futott és gyalogolt naponta.

Felvonulásokon és egyéb közösségi eseményeken táncolt, míg 1927-ben egy new york-i producer fel nem fedezte tehetségét. Ekkor már másfél méter magasra tudott ugrani az egészséges lábáról és egy egészen sajátságos sztepp stílust alakított ki. Akkoriban ugyanis teljesen természetes volt, hogy a táncosok egymás lépéseiből nyerték az ötleteket és építették be a táncukba, amit Peg Leg Bates nem tudott megtenni. Emiatt rá volt kényszerülve, hogy saját sztepp stílust és saját lépéseket dolgozzon ki, melyet a „kétlábúak” nem tudtak utánozni:

Egy utazó társulattal hamarosan New York-ba jutott, ahol Bill Bojangles Robinsonnal lépett fel, majd szerepet kapott egy Broadway show-ban is. 1932-ben Párizsba utazott társulatával, ahol 22 hétig léptek fel folyamatosan a Moulin Rouge-ban.

1938-ban lépett fel első alkalommal a legendás Cotton Club-ban, majd Duke Ellingtonnal, Count Basie-vel és Erskine Hawkinssal turnézott országszerte. Repertoárjában ekkor már szinte minden sztepp stílus szerepelt a buck and wing-től a soft shoe-n keresztül a rhythm sztepp-ig.

Több mint hússzor szerepelt a korai televíziózás talán leghíresebb műsorában, az Ed Sullivan Show-ban, utoljára 60 évesen:

Charles „Honi” Coles, a híres sztepptáncos és menedzser mesélte, hogy többször látta Peg Leg Bates-et az Apollo színház öltözőjében szó szerint sírni attól a fájdalomtól, amit a fellépések okoztak neki, de sosem hagyta abba emiatt a produkciót.

Az ötvenes évek elején, miután feltűnt neki, hogy a fellépéseinek helyszínt adó szabadidőközpontokban, nyaralóhelyeken egyetlen egy feketét sem lát a közönség soraiban, megvásárolt egy pulykafarmot és ebből alakított ki egy komplex üdülőközpontot feketék számára.

A hetvenes években a rasszista korlátok ledőlése miatt a csak feketéknek fenntartott szórakozóhelyek napja leáldozott.

A kilencvenes években az országot járta és fiataloknak tartott előadást az életútjáról, különös figyelmet szentelve annak, hogy meggyőzze hallgatóságát arról, kellő akaraterővel bármit el lehet érni.

A balesetét élete végén is amolyan isteni beavatkozásnak tekintette, mert saját szavaival élve “a baleset nélkül csak egy sztepptáncos lett volna a sok közül”.
1998. december 6-án hunyt el.

Forrás: Országos Sztepptánc Fesztivál archívuma