on 2017. július 18 Cikk and Címke: with 0 comments
Forrás: Wikipédia

Ann Miller

Ann Miller 1923-ban született Texasban. Gyermekkorában angolkórban szenvedett, így a lábai erősítése miatt íratták be egy tánciskolába. Nem sokkal később már táncos csodagyerekként tartották számon szülővárosában.

Kilenc éves korában szülei szétváltak és ő édesanyjával Hollywoodba költözött. Itt kezdte meg sztepptanulmányait, saját bevallása szerint Eleanor Powell hatására. Tíz éves korában már klubokban lépett fel, hogy így támogassa hallássérült anyját, aki nem tudott munkát szerezni a városban.

Egy ilyen klubban figyelt fel rá a tehetségkutató küldetésben lévő, akkoriban már híres Lucille Ball. Tizenhárom éves korában hamis születési anyakönyvi kivonatot szerzett magának, mely alapján tizennyolc évesnek hitték, így aláírhatott egy hét éves szerződést az RKO stúdióval.

Tizennégy éves korában Lucille Ball és Ginger Rogers “összeesküvésének” köszönhetően meg is kapta első komolyabb filmszerepét a “Stage Door” című filmben. A stúdióban csak Ball és Rogers volt tisztában Ann igazi életkorával.

Néhány film után 1939-ben visszatért a Broadway-re, de hamarosan lecsapott rá a Columbia Pictures, akik a második világháború alatt úgynevezett “morál javító filmeket” készítettek vele.

A háború után az MGM szerződtette le és igazából itt vált nagy sztárrá. Az “Easter Parade” című filmben Fred Astaire-el is táncolt egy duettet, de a film igazán kiemelkedő táncjelenete a szólóban előadott “Shakin’ the Blues Away” című Irving Belin szerzemény, melyet ő is énekelt:

Ekkoriban állította be a szteppelési sebesség igen sokáig fennálló világrekordját 500 koppantással percenként. Hamarosan az “On the Town” című filmben tűnt fel Gene Kelly és Frank Sinatra társaságában. A film jelentősége abban rejlett, hogy ez volt az első olyan musical, amit valódi helyszíneken és nem egy stúdióban vettek fel. Gene Kelly-n kívül a többi főszereplőhöz képest kiemelkedő tudása miatt itt is lehetőséget kapott egy szólóra.

Az emlékezetes filmszerepeken kívül még egy dolog fűződik az ő nevéhez, mégpedig a harisnyanadrág megalkotása. Az első példányokat ugyanis az ő tánc közben felmerülő igényei miatt gyártották le, mivel a normál harisnyák folyamatosan lecsúsztak a lábáról.

1953-ban táncolta és énekelte a “Kiss Me Kate” című filmben a Cole Porter szerzeményt, a “Too Darn Hot”-ot, amit azóta is, mint a női, illetve nőies szteppelés egyik legjobb példájaként emlegetnek. A koreográfiákat a Fred Astaire-el egész életében együttműködő Hermes Pan dolgozta ki.

Néhány további MGM film után a hetvenes években ismét a Broadway felé vette az irányt és több sikeres darabban kapott főszerepet, majd visszavonult a színpadtól is. 2001-ben prózai szerepet kapott David Lynch “Mulholland Drive” című filmjében. 2004-ben hunyt el.

Forrás: Orszégos Sztepptánc Fesztivál archívuma